szombat, július 19, 2008
székrakó széklet
a székrakó széklet újabb székkel gyarapodott, ennek neve fotel lecsúszott ültetvényeseknek.Címkék: széklet
hétfő, június 23, 2008
goldenblog
nahát, az a helyzet, hogy már régóta írok egy másik blogot itt: fakultatív (s)zürreália. az idén beneveztem vele a goldenblogra. ahhoz, hogy szavazni lehessen a blogra, zsűrinek kell jelentkezni, ahhoz viszont a blogot nevezni kell a kultúra kategóriába a goldenblog oldalán. még van rá a mai napotok, amíg lezárul a nevezés. hát pussz mindenkinek.
Címkék: goldenblog
kedd, május 20, 2008
magánmitológiák
A blog ilyen hely a világban, ahol az ember virtuálisan házat csinál magának, a blog ilyenformán vallástörténetileg is értelmezhetővé válik; nem ez az egyetlen aspektusa, de talán ez hozzásegít megérteni a blog hallatlan népszerűségét. Ez a világteremtő igény ősi vallásfenomenológiai, vallástörténeti jelenség is.
írtam én. olvassátok ti, itt
kedd, április 29, 2008
bassza meg!
a CEU 13 pont miatt nem sikerült, nem írtam meg a TOEFL-en az 570 pontot, csak 557-et. Ha az ELTE sem jön össze, azaz jövő héten nem írom meg angolból és magyarból az emelt szintű 90 %-ot, és majd a szóbelin kevesebbre felelek, akkor szeptembertől valszeg munkát keresek.
péntek, április 25, 2008
jaj
szombat, április 12, 2008
tegnap esti film
a tvr1-en sokszor igazán jó filmek vannak. mint a tegnapi is, az Edmond. kicsit olyan ez filmben, mint az amerikai psycho könyvben. az agresszió fura világa, a korlátok nélküli, a csak a belső logikára hallgató ember világa, aki végül mindent a sorsra fog, tetteiért nem vállalja a felelősséget. tipikus antihős, nem tudunk vele azonosulni, mint pl. a mesterségem a halál hősével, Merle regényében ugyanis az a remek, hogy milyen könnyű azonosulni a főhős motivációival, az ember csak a végén borzad el, hogy muramisten. itt nem, itt távolságot lehet tartani, érezni lehet, hogy nem, ilyen én nem leszek sosem, eddig nem jutok el. aztán naponta látunk a híradóban ámokfutókat. kicsit Édes Annás történet is. mindenképpen érdemes megnézni, ha másért nem, hát a párbeszédekért. Érzékeny gyomrúaknak nem ajánlom.
"- Did you kill that girl?
- Yes. But I didn't mean to. I think I just have drunk too much coffee. "
"- Did you kill that girl?
- Yes. But I didn't mean to. I think I just have drunk too much coffee. "
Címkék: film
péntek, április 11, 2008
mi a bajom ezzel a bloggal
ma 49-en nézték meg. és senki, értsd: senki annyit nem szólt, hogy hö. hát ez a bajom.
Címkék: kisház
ma összeszámoltam
Nyolc blogot vezetek rendszeresen, több-kevesebb időszünettel, három álnév és egy igazi alatt. Ez meglehetősen bonyolulttá teszi a jelszavak és felhasználónevek világát. Az egyik blogom igazán jól megy, napi 500-as átlaggal, napi 100 körüli kommenttel. Ezen kívül még van néhány, aminek a címét és jelszavát elfelejtettem, egy, ahova írni kellene, de nem akarok, és kettő, ami közösségi blognak indult, és behalt (mert csak én írtam, és egy idő után meguntam). Ha azt mondjátok rólam, hogy grafomán vagyok, többé-kevésbé igazatok van.
szerda, április 09, 2008
ma két fontos dolog történt
1. felfedeztem egy south park karakterrajzoló szoftvert itt
a fenti tehát én vagyok.
2. ezt érdemes, igazándiból érdemes elolvasni
Címkék: hülyeség
péntek, április 04, 2008
Korunk
Mindenki húzza a száját, hogy ó, a Korunk így, meg úgy, közben meg az utolsó néhány szám, amit olvastam (nacionalizmus, film, és most a blog) jó, határozottan. Itt van belinkelve a blogos szám (március), bloggerek.
Címkék: Korunk
kedd, április 01, 2008
a coleur locale - 2sodik rész
"Komolyan mondom, félelmetes ez az ország - mondta Larry, és harciasan felénk fordult, mintha mi volnánk a felelősök az uralkodó légköri viszonyokért -, alighogy partra lép az ember, már Dovernél a náthabacilusok zárótüze fogadja... Tudjátok, azt, hogy húsz éve most vagyok először nádhás? Csupán csak azért, mert mindmostanáig volt annyi eszem, hogy elkerüljem ezt a Puding-szigetet. Akivel csak találkoztam eddig, mind meg van fázva. Azt hiszem, a brit szigetek lakói nem is csinálnak mást Újévtől Szilveszterig, mint csoszognak körbe-körbe, és kéjesen beletüsszögnek egymás arcába... Megy a nátha vándorútra, vagy hogy hívják ezt az országot. Van itt az embernek egyáltalán esélye az életbenmaradásra?"
Gerald Durell: Madarak, vadak, rokonok
Maradjunk annyiban, hogy London minden előnye ellenére Larryvel értek egyet. Nem volt olyan nap, hogy ne esett volna, hogy a tengeri szél ne fújt volna agresszíven a pofámba, minek következtében most nem hallok a fél fülemre, és az az állandó szellőztetési mánia, nyitott ablaknál alszanak ebben az időben, mintha Görögországban lennének, hát csoda, hogy alig lábaltam ki a náthából, megint meg vagyok fázva? Az angolok becsszóra nem normálisak, kitiltják a dohányosokat a kocsmából, aztán az utcára hősugárzókat szerelnek nekik, ahol kedvükre arénázhatnak rövidujjú ingben, amikor én nyakig kabátban, fejemre tekert kendőben, gyapjúkesztyűben, két pullóverben, zokniban, harisnyában és gyapjúzokniban vagyok csak képes létezni. A legfőbb jelszavuk a takarékosság, de minden üzlet ajtaja tökig ki van nyitva, minek következtében sokkal jobban kell fűteni. A legtöbb helyen két csap van, egy a hidegnek, egy a melegnek, minek következtében lehetetlen normálisan kezet, vagy bármit mosni, vagy megfagysz, vagy összeégeted magad. A duplaablak extrának számít. Jövőre mese nincs, délre megyünk.
Címkék: london, nagy utazás
a coleur locale - 1ső rész
a kávés coleur locale
A coleur locale olyan gyorsan beszél, hogy alig értem meg, hadart valamit a reptéren a kávémról, és én azt mondtam, biztos, ami biztos, hogy nem kérek bele. Erre nagyon bizonytalanul rám nézett, hogy nem érti, mit nem kérek bele, merthogy ő azt kérdezte, mekkora kávét szeretnék.
azannya!
Kurva hideg van, ahhoz képest, hogy bukiban éjjel is volt tíz fok, itt nappal is csak nulla fok körül van, fúj a szél, nálunk ez azért komoly télnek számít, itt sok lányt látok kis nyári cipőben, zokni és harisnya nélkül, szinte teljesen mezítláb mászálni, sokan járnak rövidnadrágban, vagy csupasz nyakkal, jönnek-menek lehúzott cipővel, csak harisnyában, vagy leülnek a betonra, kemények ám, mondom magamnak, itt nőttek fel a hidegben, nem fáznak, viszont az indiaiakés pakisztániak is egy szál lebernyegben, nadrágocskában lötyögnekebben a szélben, pedig ők nem itt nőttek fel. Nálunk ez nagykabátos, vastagharisnyás, gyapjúzoknis idő. Nem hoztunk kesztyűt.
hogy egyesek milyen!
- This is the beginning of impressionism - mondta egy amerikai Paul Cézanne egy festménye előtt. - I always say that to my students.
mit csinálnak a londoniak délben, na?
Komolyzenei koncert a St. Andrews templomban, délben, a templom nagyon puritán, pedig katolikus, csak egy nagy Krisztus-kép és egy ikon (!) van az oltár előtt. A templom megtelik, és nem csak nyugdíjasokkal, hanem mindenféle korú emberrel. Nekünk már csak a karzaton jut hely. A koncert alatt két, üzletembernek kinéző pasi levelezik egymással, mint mi annak idején az iskolában, izgatott arccal várják, hogy a másik mit válaszol.
A műsoron három komolyzenei mű: Handel, Bach, Norgren, nem szeretem a komolyzenét, Bach alatt alszom is egyet, de a Norgren-darab kifejezetten tetszik, a vonósok nemcsak huzigálnak, hanem pengetek és ütlegelnek is. Bach alatt bejön a templomba egy hajléktalan, ő az első, akit látok, a sok nagyvárost összehasolítva, ahol eddig jártam, Budapesten van a legtöbb, Londonban a legkevesebb, amikor becsoszog a teplomba, kezében szatyrok sokasága, a szatyrokon és a táskáin sípoló és zörgö kütyük, legalább tíz kulcstartó, szerencsére nem sípolnak, zörög velük, mindenki őt nézi, leül az egyik padra, a férfi, aki mellé leült, azonnal, reflexszerűen felpattan, és inkább áll a koncert végéig.
A coleur locale olyan gyorsan beszél, hogy alig értem meg, hadart valamit a reptéren a kávémról, és én azt mondtam, biztos, ami biztos, hogy nem kérek bele. Erre nagyon bizonytalanul rám nézett, hogy nem érti, mit nem kérek bele, merthogy ő azt kérdezte, mekkora kávét szeretnék.
azannya!
Kurva hideg van, ahhoz képest, hogy bukiban éjjel is volt tíz fok, itt nappal is csak nulla fok körül van, fúj a szél, nálunk ez azért komoly télnek számít, itt sok lányt látok kis nyári cipőben, zokni és harisnya nélkül, szinte teljesen mezítláb mászálni, sokan járnak rövidnadrágban, vagy csupasz nyakkal, jönnek-menek lehúzott cipővel, csak harisnyában, vagy leülnek a betonra, kemények ám, mondom magamnak, itt nőttek fel a hidegben, nem fáznak, viszont az indiaiakés pakisztániak is egy szál lebernyegben, nadrágocskában lötyögnekebben a szélben, pedig ők nem itt nőttek fel. Nálunk ez nagykabátos, vastagharisnyás, gyapjúzoknis idő. Nem hoztunk kesztyűt.
hogy egyesek milyen!
- This is the beginning of impressionism - mondta egy amerikai Paul Cézanne egy festménye előtt. - I always say that to my students.
mit csinálnak a londoniak délben, na?
Komolyzenei koncert a St. Andrews templomban, délben, a templom nagyon puritán, pedig katolikus, csak egy nagy Krisztus-kép és egy ikon (!) van az oltár előtt. A templom megtelik, és nem csak nyugdíjasokkal, hanem mindenféle korú emberrel. Nekünk már csak a karzaton jut hely. A koncert alatt két, üzletembernek kinéző pasi levelezik egymással, mint mi annak idején az iskolában, izgatott arccal várják, hogy a másik mit válaszol.
A műsoron három komolyzenei mű: Handel, Bach, Norgren, nem szeretem a komolyzenét, Bach alatt alszom is egyet, de a Norgren-darab kifejezetten tetszik, a vonósok nemcsak huzigálnak, hanem pengetek és ütlegelnek is. Bach alatt bejön a templomba egy hajléktalan, ő az első, akit látok, a sok nagyvárost összehasolítva, ahol eddig jártam, Budapesten van a legtöbb, Londonban a legkevesebb, amikor becsoszog a teplomba, kezében szatyrok sokasága, a szatyrokon és a táskáin sípoló és zörgö kütyük, legalább tíz kulcstartó, szerencsére nem sípolnak, zörög velük, mindenki őt nézi, leül az egyik padra, a férfi, aki mellé leült, azonnal, reflexszerűen felpattan, és inkább áll a koncert végéig.
Címkék: london, nagy utazás, pillanatfelvétel
hétfő, március 24, 2008
Beware, we're coming!
Már két napja féj a fejem, amolyan hányos-fosós-rosszullétes-most-inkább-aludnék migrénem van, ahhoz képest, hogy következő éjjel nem alszunk semmit az utazás miatt, eléggé tartok ettől az utazástól, tegnap Ká-t rámozdítottam a csomagolási projektre, és - nahát, nahát - befértünk egy hátizsákba (nem utazunk bőrönddel, több okból: mert nincs, mert drága megvenni, mert gyorsan elbaszódik a kereke, mert a hátizsák kényelmes), különben muszáj volt beleférnünk, mert csak annyit fizettünk ki a repülőjegy mellé, fapadossal megyünk, ott minden ilyen marhaság számít, így elhatároztuk, hogy csakazértis beleférünk,
egy hétig megint hátizsákból öltözünk majd, gondosan kicentizett, beállított ruhák, ez most nem divatbemutató, magyarázom magamnak, nem kell az összes ruhát elvinni egy hétre, meg a kencékből is csak azokat, amelyek színben találnak az összeválogatott ruhákhoz,
a london-projekt divatszinei a barna, sárga, piros, fekete, szolid, egyáltalán nem tavaszias szinek, viszont türkízt most hordtam eleget, a rózsaszín most valahogy nem megy,
mivel le kell mennünk Bukiba, onnan megy a repülő (10 óra vonattal, mert naná, hogy az ország másik felén lakunk, nem is értem, hogy a viccer innen miért nem indít járatokat), ennek viszont az az előnye, hogy találkozunk bukaresti blogger és újságíró ismerőseinkkel, akiket rég vagy soha nem láttunk,
ma éjjel kocsmázni fogunk Bukarest egyik legendás jazz-clubjában (beszámolok majd róla a bloodymary-n), visszafele pedig a másik legendás helyen, Sanyiban fogunk leparkolni, egyrészt mert közel van a pályaudvarhoz, másrészt mert már régen el akarunk oda menni, a tengeren is van egy kocsmája a szezonban, és az a legjobb hely az egész Vama Veche-n, és a Papa la Shoni iszonyú jó hely, oda jártunk inni, miután végigmentünk a többi kocsmán, és rájöttünk, hogy felesleges, mert ez a hely, kockás füzetbe írt menüvel, alternatív zenekarokkal, leghíresebb román karikatúristák rajzaival a falon, és udvarias pincérekkel (ami a tengeren külön extra), jaj, de vágyom a tenger után,
indul a London-projekt.
egy hétig megint hátizsákból öltözünk majd, gondosan kicentizett, beállított ruhák, ez most nem divatbemutató, magyarázom magamnak, nem kell az összes ruhát elvinni egy hétre, meg a kencékből is csak azokat, amelyek színben találnak az összeválogatott ruhákhoz,
a london-projekt divatszinei a barna, sárga, piros, fekete, szolid, egyáltalán nem tavaszias szinek, viszont türkízt most hordtam eleget, a rózsaszín most valahogy nem megy,
mivel le kell mennünk Bukiba, onnan megy a repülő (10 óra vonattal, mert naná, hogy az ország másik felén lakunk, nem is értem, hogy a viccer innen miért nem indít járatokat), ennek viszont az az előnye, hogy találkozunk bukaresti blogger és újságíró ismerőseinkkel, akiket rég vagy soha nem láttunk,
ma éjjel kocsmázni fogunk Bukarest egyik legendás jazz-clubjában (beszámolok majd róla a bloodymary-n), visszafele pedig a másik legendás helyen, Sanyiban fogunk leparkolni, egyrészt mert közel van a pályaudvarhoz, másrészt mert már régen el akarunk oda menni, a tengeren is van egy kocsmája a szezonban, és az a legjobb hely az egész Vama Veche-n, és a Papa la Shoni iszonyú jó hely, oda jártunk inni, miután végigmentünk a többi kocsmán, és rájöttünk, hogy felesleges, mert ez a hely, kockás füzetbe írt menüvel, alternatív zenekarokkal, leghíresebb román karikatúristák rajzaival a falon, és udvarias pincérekkel (ami a tengeren külön extra), jaj, de vágyom a tenger után,
indul a London-projekt.
Címkék: kocsamkult, london, utazás
szerda, március 19, 2008
bukaresti bloggerek, ismerősök, figyelem
24.-én éjjel (éjfél és négy óra között) és 31.-én délután (du. kettő és este kilenc között) Bukiban leszünk (repülő és vonat között).
Találkozzunk!
mezeinellikukacgmail.com
Találkozzunk!
mezeinellikukacgmail.com
Címkék: admin
vasárnap, március 02, 2008
first step
